Filozófia óra, szofisták. "Panta rhei", azaz "minden mozog". Minden, értsd minden. Protagorasz, nincsenek állandó értékek. Tényleg? - villant át az agyamon. - Tényleg. - éreztem a nem túl megnyugtató választ.

Talán a közös cél, a túlélés, a fennmaradás, és a belátás, hogy együtt könnyebb, ami lehet, hogy nem örök, viszont elég hosszú ideig állandónak mondható. A közös boldogság keresés, amiben mindenki, akarva akaratlan részt vesz.

Erről eszembe jut, hogy mi van azzal, aki nem akar boldog lenni? Már csak azért is, mert erről meg a "Mért jó a mazochistának c. vicc jut az ember eszébe :) Ugyanis, ha épp nem jó neki, akkor jó neki, ha meg épp jó neki, akkor meg nem jó neki, tehát jó neki ^.^

Vagyis, az ember a céljait akarja elérni, többek közt én is. Kétlem, hogy létezik olyan lény, aki/ami nem akar boldog lenni, vagy nem tekinti a boldogságot a céljának. Pont az előbbi vicc miatt, hisz ha az a célja, hogy ne legyen boldog, és eléri a célját, teszem azt levágja a bal kezét, ami feltehetőleg nem boldogít, akkor végülis elérte célját, megnyugodhat és örök boldogságra lelhet. Mert mi mást nyerhetnénk azzal, hogy életünk célba ért?

Ehhez soundtrack balra.. Hallgassátok! És a komment lehetőség meg nem véletlenül árválkodik itt kicsit lentebb, köszi ^.^