Tavaly ilyenkor, azaz címerezés alatt, elfoglaltságként az összes Dragonball megnézését választottam. Végignéztem kb ~400 részt, és pontosan 9 maradt hátra. Ezeket most néztem meg, ma fejeztem be. Eredetileg nem akartam írni róla semmit, de az elmúlt egy év, meg a sorozat végszava, a békés elmúlás, az örök változás, meghatott.. mert kb. 10 éve meg ezen nõttem fel, rohantam haza az iskolából, és vártunk a tévé elõtt, nem bambán céltalanul, ismertem az órát, tudtam hogy fél háromkor DB(Z), vártuk, néztük.. aztán jött a huza vona, "betiltották", aztán este ment, persze akkor már nem nézte senki, aztán végleg leállt vele a RTL klub. Aztán elteltek az évek, itt az internet, szépen beszereztem a részeket, végül is örülhetnék, hogy végignéztem, meg szomorkodhatnék is, mert vége van. Ez mindig ilyen, minden sorozat, minden jó film, minden kellemes nap, minden örök pillanat.

Amit megõriztem belõle, az egyátalán nem a csihi-puhi, amire hivatkozva betiltatták, persze nem hibáztatom a döntéshozókat, nem is várom el mindenkitõl, hogy megértsék. Biztos vagyok benne, hogy õk nem nézték végig, pedig csak úgy van értelme. És sok a korlátolt barom, aki akkor se értené meg, így nem baj, hogy levették a délutáni mûsorsávból. Igaz most sokkal észrombolóbb dolog megy, de ez külön téma.

A mesének vége, én elmegyek alukálni, holnap után pedig a címerezésnek is vége, örökre.

Na, de kit érdekel ez a szentimentális ömlengés? Az idõ múlik, a cselló szépen emeli a sávszélt, fejlõdik a tekknika, ma holnap már a Holdon fogunk vakációzni, 2400-ra már a Naprendszeren kívül.. de remélem, hogy nem csak az anyagi életvitelünk fejlõdik, hanem a szellemi is.

Most meg jó8, mert holnap 5:30-kor befigyel a csúnya koránkelés, pffúj!