Már rég írtam bármit is, és most, hogy betöltött a Minefield, egészen megörültem és felbuzdultam (meg ilyenek).

Végre 8-kor keltem fel. Hihetetlen, de igaz. Már-már elgondolkodtam, hogy értesítsem-e a Guiness bizottságot :)

Jó az új Iain M. Banks könyv, jó vastag. Gyönyörű szedés, káprázatos borító, kifejezetten barátságos. Még a nyelvezettel is megbarátkoztam. Eddig nem sok könyvet olvastam angolul, de mivel lassan kerülnek a hazai polcokra a külföldi szerzők művei, ezért.

Az eddigi Banks kötetekben nagyon tetszett a tájfestés. Ahogy pont annyit szán leírásra, amennyi még érdekes, de nem nagyzolja el. A fantáziánkra bízza, de magabiztosan meghúzza a kontúrokat, legyenek azok akár leheletfinom gázmembránok egy távoli nebula ködös áramlataiban. Persze magyarul nem volt gondom, de angolul azért elő-előfordulnak ismeretlen szavak, és nem a nagyszótárral a másik kezemben olvasok, a SZTAKI pedig a legritkább esetben van kéznél. (Gép előtt nem szokásom könyvet bújni.) De szerencsémre ez mit sem von le az élvezeti értékéből és egyre mélyebb tiszteletet ébreszt bennem a műfordítók iránt.

Mozi. Max Payne. Az OPTiC féle R5-öt láttam, de a hangja borzalmas volt. Nagyon jó látvány film, de köze nincs a játékhoz. (Merít belőle, szépen átemel dolgokat, de sajnos elég bénán néhol.) Összemossa a 2 részt (ugye a játékból van 2 is). Leginkább az zavart, hogy túl fiatal a színész. Egyszerűen 20 évesnek tűnik :|

Zene. Megint végighallgattam az "új" Disturbed-et. (Indestructible album) És egyszerűen nem tetszik, mert valhogy köze nincs az előző albumokhoz. "Nem jön át". :/ Ahol metálosnak kéne lennie, ott nem eléggé az, ahol meg lehetne kicsit finomabb, ott meg azt rontják el. És a vokálok se ütnek úgy, mint a Ten Thousand Fists esetében. Az Inside the Fire, aminek van videója is, sztárolják meg minden, gagyi. Mintha végigénekelné csak úgy papírból, nincs benne erő. A hangszerelés meg keverés, meg ilyen .. érdekes. Néhol cincogás van benne :o (320 kbps-es CBR rip a "digital edition"-ról.)

Sejtésem szerint, nagyon sok múlik a mastering-en, amire különösen finnyás vagyok. Például van a Killswitch Engage-nek a When Darkness Falls című nótája. Kellemes balladás, esti elalvós. Balra a zenedobozba feltöltöttem. ^-^ És ez történetesen rajta van a Freddy vs. Jason OST-n is meg a The End of Heartache albumon is. És az album verzió üres, kong a hodályban, mintha egy fadobozon játszanának. És tudtommal nem vették fel újra, csupán a filmzenéhez pár hangmérnök megpiszkálta.

Egyébmás. Minden nap elolvasok ~100-200 "hírt". És ha tudom tartani magamat az elhatározásomhoz, akkor minden napról egyet - amelyet a legértékesebbnek tartok - szépen elrakok. Szándékomban áll nem csak a linket, de az adott oldalt is lementeni. Na jó, de miért? Hm, mondjuk úgy, hogy érveket gyűjtök. Hogy mi mellett vagy ellen, az majd kiderül, mert magam sem tudom előre.
Mondjuk ilyeneket: katt, katt.

Mert valahol muszáj neki, nem? Leülsz megnyitod [már nyitva van] a Firefox, van benne pár tab, böngészgetsz, kattingatsz, stb..

.. de mi van, amikor csak az about:blank árválkodik üresen? Mit pötyögsz be a címsorba?

Nálam a Google Reader az "alap", de néha még onnan is elfogynak a dolgok. Ilyenkor veszem észre, hogy reggel hét óra van, és lehet, hogy kéne enni, aludni, mozogni.

.. aztán persze [alt]+[tab] és Thunderbird és levelek :)

Ez kb. olyan, mint a szent szlájdsó. Az nálunk (az IK-n) péntekenként reggel nyóctól (papíron, ofkósz, amúgy az oktató nem esik be sose fél kilencnél hamarabb) élhető át, azt hiszem minden félévben, lévén keresztféléves a Prog. Nyelvek 2 nevű tárgy.

Amúgy a különösen idióta bemutató elképesztően fontos jelentőségű információt hordoz. Érdemes átkattingatni, és érdemes onnantól figyelni, amikortól bármi újat mond számotokra (nálam ez a Haskell-es résznél kezdődött, de kinek hogy).

A funkcionális nyelvek valahogy visszahozzák a matematikusi gyökereket a programozásba. Nem értek hozzájuk, de szeretnék közelebbi kapcsolatba kerülni velük, főleg a Haskellel és a Lisppel, mert 1) hasznos tudás és 2) nagyon sok problémára hihetetlenül hatékonyak.

Tudtad, hogy a Google keresés párhuzamosítása pofonegyszerű, mert alapvetően funkcionális programnyelvekből ismert dolgokat alkalmaztak, írtak át C++-ra? Lásd: MapReduce.

Mára ennyi az észosztás, gyertek vissza holnap is. Addig nézzétek meg a Babylon A.D. filmet, mer' jó.

Foobar2000, hogyan rendezzük a zenéinket a fájlrendszerünkben, ha már egyszer szépen feltegeltük? Így:

$iflonger([$right($lower(%genre%),$sub($strchr(%genre%,-),1))],0,![$right($lower(%genre%),$sub( $len(%genre%), $sub( $strchr(%genre%,-),1)))],$if($stricmp(rock,$right( $lower(%genre%), $len(rock))),!rock)$if($stricmp(metal,$right( $lower(%genre%), $len(metal))),!metal))/!$lower(%genre%)/%album artist%/%album% $if(%date%,'['%date%']')/%filename%

Ezt kell a File Operations-nál megadni, és akkor jó lesz nekünk. Ha valakinek extra kívánsága van, szól, meglátom mennyire lehetetlen, és ha nagyon, akkor nekiállok, jól feltűröm az ingujjamat, és játszok tovább a Fallout 3-mal, ha csak kicsit lehetetlen, akkor meg nagy morcosan, örömmel lekódolom :)

Twitter, ha már van, és még használjuk is, de szar, akkor javítsunk rajta, főleg, ha nekünk ez semmibe se kerül a drága indőnkből: greasemonkey script.

Ha valaki szeretné a twitterben látható "főoldalt" RSS formában megkaparintani, és ráadásul szeretné mindezt úgy, hogy a Google Readert használja feedek olvasására, akkor .. RSSProxy.php, felteszed valami ingyenes tárhelyre, átírod benne a dolgokat, és örülsz, majd megadod a readernek a címet (ahova felraktad, azt a címet). Örülsz tovább.

updét: RSSProxy. Kívánságokkal nyugodtan fáradhattok az alanti urnához :)

Igazából azért nincs itt semmi, mert mindenhova máshova írok sok összetett mondatból álló szövegszerű valamiket, ezzel persze másokat maximálisan boldogítva. Többek között a Google Reader "megosztásokhoz" adogatok mindenféle annotációt. Meg hosszú íméleket írok, meg terjengős hozzászólásokat kazalnyi blogba.

Végére értem a Woken Furies könyvnek. Gyász, mer' vége. Várom már, hogy megjelenjen magyarul (még 1 év), csak hogy ajánlgathassam mindenkinek. Fantasztikus. Fantasztikus. Tudományos-fantasztikus. Érdekes, izgalmas, fantasztikusan jó.

Majd írok a könyvről is. Majd.

Elrendezgettem egy rakás zenét. Írtam hozzá ügyes Foobar2000 mintát. (Van új verzió, ez már beépített fájl-változás nyomonkövetéssel.)

Mosogattam, étkeztem rendesen, megértettem egy csomó mindent, meg (CRC32), elolvastam párszáz feedhírt és így tovább.

Meg nevetgélés is volt ebéd közben/után. Meg keserédes szívfájdítás, mikor még-publikálatlan fél-posztot találtam itt a blogszerkesztő-ablakomban. Nemsok jóról akartam akkor írni.

Szerencsére most egy időre elnapolom.

Feedek átnézve, mélek csekkolva, zsiráf végignyálazva, Facebook végigkattingatva. Még a myVIP-es faszságokra is válaszoltam (így vagy úgy).

Soros György, hallgassátok/olvassátok. Egy kis előtanulmány nem árthat hozzá.

Egyébként aki használja a Google Reader alkalmazást, és úgy gondolja, hogy csupa izgalmas & érdekes "tartalmat" szokott megosztani, az legyen olyan jó és vagy vegyen fel engemet, vagy juttassa el hozzám a greader-es címét. (Oldalt a Mail goNb, vagy komment alul.)

Az én címem az oldal legalján kéklik. Veddmárfel! :)

Jah, akinek esetleg ígértem, hogy mitolvasol mostanában, annak a bal oldalon az OPML menüpontot két mérfölddel lentébb érdemes becéloznia.

Nem gyakran, de akkor mégis, ha már egyátalán írok valamit ide.

És akkor nem elcsépelt, mindennapos, gyakran szembejövős dolgokat akarok szétcincálni meg összeragasztózni a terjedelmes - ám parlagon heverő - agytrutyimmal (néha gondolatok bukkannak fel belőle).

Todomány. Az arXiv egy ingyenes-internetes publikáció-archívum. És pár napja már több, mint félmillió papír található arrafele. Fizika, matematika, statisztika, kvantatív biológia és
nem-lineáris tudományok. Mindben közös, hogy többnyire istentelenül kemény matekos háttér van/kell mögöttük/mögéjük, meglehetősen elméletiek, de hasznosak és érdekesek. Olyasmi egy ilyen cikk, mint a maratonfutás.

Oké, hogy elmész kicsit kocogni, egész jó kondiba jössz, lenyomsz egy 6-ost gond nélkül, el-eljársz a mindenféle futónapokra és rohangálsz egy órán át 7-8 kilómétert, de azért mégse négy órán át, mégse 42. Így van ez a matekkal is.

Oké, hogy lehúztál pár évet az egyetemen, középsuliba heti kétszer meglepetésmatekra jártál meg ilyenek. De attól még, hogy tudsz egy csomó híres egyenletről, némelyiknek még a nevét is helyesen tudod bepötyögni a wikipédiába, nem leszel egy kibaszott tudós. Hiába minden vonalintegrál és Fourier-analízis tudásod, ha azt se tudod, hogy a manifold-okat, érintő tereket, tenzorokat meg ilyeneket eszik vagy vektorszorozzák.

Egyéb fehérhollóság. Majd máskor, elefántok kíséretében. Oh, állatokról jut eszembe. Sün. Minap, tegnap, előtt, épp valakire vártam egy parkolóban, aki csak nem akart jönni, de hát épp mikor már kezdtem unatkozni, egy ilyen tüskés méltóság illegette a gömbölyded hátsóját az alacsony szaturációjú avarban a füvön. Ilyenkor úgy eszembe jutnak emlékek. Mármint az a számszerint kettő darab, amikor máskor is láttam sünt. Egyszer mikor jöttem haza az éjjelnappaliból a Kondorosi úttól, és csak illedelmesen intettünk, mint szokásos szembejövők egymásnak. Én meg a tőlem 30 méterre menetelő sün úr. Máskor meg jól megfogtuk a sünt, azt hiszem épp hazafele tartottunk ketten egy fél-családi vacsoráról. Még mindig szeretem azt a kelenföldi környéket, mondjuk az Etele út nem elég parkszerű, de majd hátha pár év múlva ott is lesz valami új pláza (elfogadta ugyanis az újbudai közgyűlés az ezirányú indítványt).

Hazaestem vasárnap este, családi - meglepően kellemesednek az ilyen összejövések, biztos mer' öregszem, hahaha - születésnapozásról, Volánbusszal. Még jó, hogy a gyors-gyors járattal jöttem, mert így csak hozzávetőlegesen 72 percet kellett kibírnom egy kibírhatatlan stylist/fotós nőszemély mellett. Alapvetően mobiltelefónia-toleráns vagyok, de úgy gondolom, hogy azért nem egy tömött busz az ideális traccsparty-plész, főleg ha buta libák a kommunikálni vágyó felek. Én magam próbálom minimalizálni a telefonálgatást a buszokon/metrókon/villanyosokon.

Na, mobilos, majdnem szőkét megfojtós intermezzó után, hazacaplattam, kicsit városnéztem (még sose jöttem végig a Budafokitól a Bártfain a kórházig), el is fáradtam (a buszon elég esélytelen volt aludni, és - az amúgy kiváló hangszigetelő - füldugómmal se mentem semmire, mert mire épp felcsendültek a nyugtató halálmetál-sikítós dallamok, LOW BATTERY. GOODBYE. Ahahah.), szombaton szépen rendberakott lakás, tiszta szoba, rendes ház (az udvart is kitakarította a lelkes lakóközösség), nyugalom.

Lehuppantam a relaxfotelembe és vártam. Még jó, hogy ez ilyen vegyes ragozású ige, mert tárgy nékül értendő a dolog. (Ha ennek épp nincs értelme, elegánsan ignorálható.) Ültem, pihentem, néztem ahogy a fal egyik oldaláról a másikra átkelnek az elhaladó autók fényszóróiból a redőnyön átjutó pászmák, nem zúgott a gép se. És sajnos nem hiányzott senki se.

Izé. Ez érzésem szerint magyarázatra szorul, még akkor is, ha ismét a kelleténél hosszabbra nyújtom vele a blogtésztámat. Na jó, nem.

Nyah. Kicsit kései, de még talán nem pórul járt ébredező tekintetem foglalatja egész nap könnyez. Életem sószsákját szenvedő derekam, BKV-ra kárhoztatott flexor hallucis longus-om, s értetlenkedéssel töltött tökfejem, mind fáj picit. Persze kísértetiesen rémlik valami Programozó Avató esemény emléke, mikor is a naptárra tekintettem szombat reggel még hajnali 10 előtt. Aztán már hip-hop és otthon is voltam, vasárnap délután 5-kor. Érdekes módon az eskü szövegéből idén sem sok került fel a koponyám belsőbb felére barlangrajz formájában, de ennek az okát firtassa inkább más :)

Ezekmellett jó volt a pénteki Zagar koncert, még szotyira is kértünk pénzt. Élőben jobbak, habár még úgy is elég messze estek mindenféle élvezhetőségi fától, cserjétől, bozóttól. Ellenben közel a szarhoz. :)

Most pedig flex. Mer' lexikális elemzőt írni az jó. (Nem.)

Kedd van. Már megint. Még mindig. Holnap is, tegnap is, azelőtt is.

Van pár TODO fájlom a gépemen, a Notepad++-ban nyitvahagytam őket, így állandóan elérhetőek. Persze szintén lelombozó, hogy a TODO nem csökken, és elhanyagolhatóa azoknak az elemeknek a száma, amiket azért pipálhattam ki, mert überfaszán megoldottam, legtöbbjük csak úgy megtörtént. Még amihez közöm is volt, azokat is közel nulla százalékos hatékonyságra pontoztnám. Ha pontoznám.

Billentyűzet. Mármint kell vennem egy újat. :C Vagy legalább elkajtatni a Logitech szervízig. [mellékszál, ne vegyetek SILVER LINE billentyűzetet, csak backup eszköznek] Zavarbaejtően faszvagyok, hisz' még ez a geciszar (figyeloda! hatalmas eufemizmus ez, mert ez a silverline izé már-már le- és körülírhatatlanul rossz) silver-line csoda sem képes rávenni például arra, hogy cselekdjek billentyűzet fronton.

Mi az akarat? Akaraterő? Mitől függ, hogy képessé válok-e valaha is betartani és/vagy megvalósítani az alvásra vonatkozó elképzeléseimet? (Lásd; amint hazaérek a kocsmából fogatmosok és lefekszem.)

Ha luddita lennék és szétverném a gépem (oh noes!) akkor nem ülnék ide sörözés után. Akkor elmennék fogatmosni. Akkor elmennék aludni 23.42-kor, vagy hamarabb.

Akkor valószínűleg minden máshogy alakulna. Minden egyes kibaszott nap.

Minden egyes kibaszott nap azkéne, hogy jönne a Manó (a valószínűségi manó, aki húzza a lottót, akit lehet okolni, hogy épp lekésted a buszt, aki épp elédszarja a mozgólépcsőn a metróban a dagadékot, akitől nem férsz el, a köcsög manó, aki miatt épp úgy alakult, hogy reggel 8-tól van holnap ValSzám előadásom, meg ilyenek..), és jól felpofozna (nem fel, hanem le, de mellékes), ha nem megyek aludni.

Azkéne.

Miniamp mostantól feltöltési időpont alapján rendez. A zene csodálatos, örüljetek neki. Nézzetek TED előadásokat, lenyűgözőek. Higgyetek egy jobb korban, küldjétek a Manót, élvezzétek az életet. Igyatok kevesebb sört. (Van 1 kakukktojás. Vagy nincs.)